Lapunk megalakulásától kezdve elsősorban történelem és levéltár szakos egyetemisták és pályakezdők, később PhD-hallgatók részére kívánt publikációs lehetőséget kínálni. „Nem gyakorlott, már-már rutinból fogalmazó tudósok tökéletesre csiszolt cikkeinek közlésére vállalkozunk. Egyetemisták és pályakezdők számára igyekszünk igényes gyakorlópályát biztosítani, olyat, melyre évtizedek múlva is büszkék lehetnek. Elsősorban saját kutatáson alapuló, levéltári anyagok alapján, illetve a történeti segédtudományok témakörében készült dolgozatok megjelentetését tervezzük.” — írtuk az első szám bevezetőjében és ennek az elvnek mindvégig igyekeztünk megfelelni. Az már az elmúlt negyedszázad eredménye, hogy az akkor még kezdőnek számító szerzőink jelentős része ma a történettudomány meghatározó személyiségévé vált — talán mi is hozzájárultunk a sikeres egyetemi, kutatóintézeti, levéltári karrierekhez szerkesztői és közzétételi munkánkkal. Mindig örömmel fogadtuk ugyanakkor a már „befutott”, elismert szerzők tanulmányait, és ma is örülünk ilyen megkereséseknek. 2003-ban, a 10. évfordulónkon azt írtuk: „Szeretnénk azt hinni, hogy kialakult egy tudományos műhely, „a Fons-kör”, amely szakmai arculatával, az általa képviselt normákkal szélesebb körben hat, és egyre többeket ösztönöz csatlakozásra.

Az elmúlt évtizedben a Fons bekerült az elismert történeti szakmai folyóiratok közé, megtartva ugyanakkor a „gyakorlópályás” szerepkört.” És erről ma sem gondolkodunk másképp! Lapunk profilja sem változott, a miénk talán a legegyértelműbb publikációs körrel rendelkező történettudományi folyóirat. „Címválasztásunkban igyekeztünk a levéltári kutatómunkát kifejező fogalmat találni. FONS, vagyis forrás (régiesen: kútfő) a levéltári iratok összessége, amelyek alapján e lap tanulmányai, dokumentumközlései készülnek. De titkolt célunk az is, hogy egykor lapunk is forrás legyen a későbbi kutatók számára (főleg forrásközléseinkkel...).” — írtuk 25 évvel ezelőtt. Mi mindent közlünk, ami a magyar történelemmel kapcsolatos és levéltári forrásfeltáráson alapul és/vagy történelem segédtudományai körébe tartozik. Ez utóbbi kapcsán az olvasónak lehet hiányérzete, azonban a fentiekből is kitetsző módon a segédtudományok köréből mi a módszertanilag a levéltári forrásfeltáráshoz köthető diszciplinákat érintő írások közlését támogatjuk, így jelent meg számos archontológiai, genealógiai, prozopográfiai írás, adattár lapunkban, de helyet adunk historiográfiai és kutatás-módszertani cikkeknek is. A forrásközléseknek pedig mindig kiemelt szerep jut. Büszkék vagyunk arra, hogy a 2000-ben megjelent „A történeti források kiadásának módszertani kérdései” címet viselő tematikus számunkban (VII. évf. 1. sz.) közölt kiadási elvek egyre több publikációban köszönnek vissza szerte hazánkban.

Szintén fontosnak tartottuk, hogy a folyóirat a nagyobb lélegzetű munkákat önálló kötetekben tegye közzé, az elmúlt 25 évben összesen négy Fons Könyv látott napvilágot: Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt, illetve Kenyeres István szerkesztésében XVI. századi uradalmi utasítások I–II. című kötetek 2002-ben, H. Németh István: Kassa város archontológiája című kötete 2006-ban, míg Oross András: A Magyar Királyság törökellenes határvédelmi rendszerének felszámolása és átszervezése című munkája pedig 2013-ban. Ezek is jól illeszkednek a Fons profiljához: forrásközlések, archontológia és levéltári forrásfeltáráson alapuló alapmunka az, ami sorozatunkban megjelent. Bízunk benne, hogy lesz folytatása könyveinknek is!
Végül szólnunk kell támogatóinkról is: Dr. Varga László, Budapest Főváros Levéltára akkori főigazgatója önzetlen támogatása nélkül el sem indulhatott volna a folyóirat, amelynek bázisa lényegében az indulástól kezdve a Fővárosi Levéltár lett. Ugyanakkor az ELTE BTK-tól sem szakadtunk el — szerkesztőségünk mindig fontosnak tartotta, hogy legyen képviselő az „alma mater”-ből. Folyóiratunk fő támogatója a Nemzeti Kulturális Alap, annak Levéltári, majd Közgyűjteményi Kollégiuma, újabban pedig Ismeretterjesztő Kollégiuma. Hálás köszönetünk a kurátoroknak a támogatásért!

Ma sem felejtjük el, honnan indultunk, az ELTE BTK mindenkori levéltár szakos hallgatói (ma BA történelem szakos, levéltári szakirányú, illetve MA levéltár szakos hallgatók) ingyenesen juthatnak lapunkhoz.

Az elmúlt 25 évben 12.344 oldalon jelentünk meg, összesen 86 szám hagyta el a nyomdát! Ezek a számok önmagukban is jelentősek, ami viszont ennél is maradandóbb, az a tartalom, ami szerzők és szerkesztők áldozatos közös munkájának gyümölcse! Ezúton köszönjük valamennyi szerzőnknek, olvasóinknak, támogatóinknak az elmúlt negyedszázadot! Talán nem volt hiábavaló a munkánk és mind a jelenkor, mind az utókor számára valóban kútfő, azaz FONS lesz mindaz, amit közösen létrehoztunk! És végül, de nem utolsó sorban: a 25. évfolyam záró számában a Fons alapítói és szerkesztői jelentkeznek egy-egy publikációval: egyfajta közös ünneplésre invitáltuk őket. De már most jelezzük: lesz folytatás!

Minden évben bízunk abban, hogy támogatóink a következő alkalommal is méltónak tartanak bennünket az anyagi segítségnyújtásra. Sajnos azonban évről-évre növekszik azon intézmények és lapok száma, amelyek feladataikat csak alapítványi segítséggel tudják elvégezni. Ezt felismerve jött létre egy olyan alapítványt, melynek célja, hogy hosszú távon a Fons és a tervezett Fons Könyvek anyagi alapjait előteremtse. A Szentpétery Imre Történettudományi Alapítvány nyitott, azt minden bel- és külföldi természetes és jogi személy támogathatja.

Adószám: 18094426-1-43
Bankszámla: OTP 11705008-20464819-00000000
Nemzetközi bankszámlaszám (IBAN): HU 53 11705008 20464819 00000000
SWIFT: OTPVHUHB

A Fons -úgy tűnik- gyökeret eresztett a hazai történettudományi folyóiratok között. Büszkék vagyunk rá, hogy olyan jelentős történészek is idéznek bennünket, mint Kosáry Domokos, Györffy György, Szakály Ferenc. Büszkék vagyunk rá, hogy az elmúlt 25 évben valóban azzá vált a folyóirat, ami 25 évvel ezelőtt a kezdetekkor lenni akart: fons, vagyis kútfő a múlt kutatásához.